Kritika #5 - Egy senki naplója (HannaVirág)

Sziasztok gólyatáborból épp hazatért/oda tartó/oda vágyó alkeszkáim! Sajnálom hogy az elmúlt két hétben inaktív voltam, egyszerűen minden összejött (komolyan még a villám is becsapott, most azon az emeleten, ahol lakom, nincsen wifi). Egy rendhagyó kritikával térek meg köreitekbe, méghozzá az Egy Senki Naplójával, ami Dominique Know műve. A blog formátumából kifolyólag nem tudom a sablonomat használni, nem lesz pontozás, és a szerző kérésére nem írok a diziről. Ilyen jellegű bloggal még nem foglalkoztam, bár a tiéden már jártam, mikor egy-egy érdekes cím odavezetett. Bevallom, ha nem kérsz kritikát, biztosan nem kezdem átnézni a blogodat módszeresen, maximum, egy-egy engem érdeklő cikket olvasok el, és szerintem a te blogoddal így is kell bánni. Ha nem is egy-egyet, de annyi a témád, hogy inkább kutakodni élvezet mint mindet elolvasni. Minden esetben csak a saját, szubjektív véleményemet tüntetem fel :D jó kritizálódást :)

Ajánló: Ez a blog egy virágos kert. Mindenkinek más a gaz és más a szép (bocsi a hülye metaforáért). Egyszóval én ezt a blogot mindenkinek ajánlom, de nem ajánlom minden porcikáját. Valószínűleg a szerző másként érzi, de szerintem nem érdemes kiolvasni minden betűjét. Ez egy olyan oldal, ahogy nyugodtan lehet böngészni, és szinte garantálhatom, hogy bárki találhat benne egy olyan cikket, verset vagy gondolatot, ami felkelti az érdeklődését, és amit ő is továbbgondol. Aztán ki tudja, lehet, hogy továbbmegy és mindent elolvas, de a lényeg hogy örömmel keresgéljen a kincsek és kacatok között. Hiszen mindenkinek más a kincs (ne tessék megsértődni, hülye hangulatomban vagyok :D ).

Mint írtam, a te blogodnál nem tudom követni a sablont, úgyhogy inkább témánként írom le, mit gondolok, de először egy összefoglalóval kezdem. Tetszik a blogod hangulata. Pont ez a böngészős, bazáros dolog. Nagyon sokféle írás van fent, mégsem a szokásos, beauty+heti tipp+stb. hanem olyan érzésem van, mintha hosszas tervezés nélkül, amihez kedved és ihleted támad, leírod és elénk is tárod. Ettől nagyon szabad és sokféle a blogod.  A hozzáállásod néha kicsit fura, bár gondolom, igyekszel, de többször nem reagáltál a kommentekre, és nekem az „Egy senki” profilhoz nem illik mikor folyton véleményezést kérsz. Ez persze csak az én hülyeségem, és nem a kritikára vonatkozik, de láttam más face csoportokban, kicsit olyan stílussal, mintha rá lennél szorulva más véleményére, pedig a blogod ennek ellentétét képviseli, ami nagyon tetszik. Én a helyedben inkább a cikkeket hirdetném gyakrabban, főleg mikor újak, nem nagyon szoktak velem szembejönni. A címkéid nem egyértelműek. Tényleg jól hangzanak, de szerintem kicsit jobban kéne kapcsolódniuk a témákhoz, van ahol jó pár bejegyzés elolvasása után sem találtam a kapcsolatot. Persze lehet, én vagyok korlátolt, de nem hiszem, hogy az olvasók nagy része 100 IQ-val felettem jár.

Akkor kezdjük is:

Levelesláda: Nagyon tetszik, hogy ilyen módon kommunikálsz az olvasóiddal, és reflektálsz a hozzád intézett gondolataikra. Én a helyedben megpróbálnám kicsit felpörgetni ezt a topikot, jól láthatóan kitenni az elérhetőséget, és hangoztatni, hogy érdekel téged a véleményük. Mivel, ezalatt a címke alatt, nem sok minden van, elolvastam mind a három elmélkedést.  A csináld magad bejegyzés, bár nem kifejezetten vág a blogod stílusába, de mivel nem ezzel van elöntve az oldal, csak a sokszínűséget erősíti. Nagyon tetszett, főleg a második ötlet, bizony nagyon jól esne, ha egy fiú így akarna nekem kedveskedni. A fiú-lány barátság szerintem lerágott csont és kissé sablonos téma, de tetszett, ahogy belevitted a saját tapasztalatodat, és riport-töredékszerűen az ismerőseid véleményét is. Jobban örültem volna, ha valami másra jutsz, így csak ugyanaz a nagy igazság lett kimondva még egyszer. Mellesleg a bátyámnak van egy lány barátja, mondjuk néha elég bunkóak egymással. Mi mindig azt hittük össze fognak jönni, de mindketten más mellett kötöttek ki, állítólag bennük fel sem merült a gondolat, és annak ellenére, hogy mindkettejüknek párja van még mindig jó barátok most már sokadik éve. Persze elképzelhető, hogy a felszín alatt más van, de én nem mondanék ki ilyet, amíg meg nem kérdeztem minden embert a Földön. A korkülönbség-dolog megint egy sokat feszegetett kérdés, facebook csoportokban két naponta felmerül. Te leírtad, összefoglaltad a véleményed, és remélem nem sértődsz meg ha azt mondom, hogy ebben a bejegyzésben nincs semmi plusz. Nincs gondom a véleményeddel, csak ez most az volt ami. Egy senki véleménye, egy emberé a sok közül, nem éreztem a mélyebb értéket. Persze nem is mindig kell, végül is ez egy napló, elég néha a vélemény és a világszemlélet.

Képkockák: Nekem ez kicsit olyan, mint egy idézetes face oldal. Van néhány érdekes gondolat, és jó böngészgetni, de mégis olyan bölcselkedve gyártom az idézeteket érzést ad néha. A képek érdekesek, és az is érdekes hogy téged mind megihlet, mert bevallom, nekem az a kutya csak egy kutya, még akkor is, ha nagyon édes.

Tört-én-elem: Nem. Ez a cím nekem nem jön be. Egyszerűen nem tudom kibogarászni, napóleonokra számítok, vagy a gyermekkorod emlékeire (így logikus lenne), ráadásul olyan, mint egy gyermeteg szóvicc vagy rejtvény. Mivel te ezt a címet adtad, neked nyilván tetszik, és ezt tiszteletben is tartom, nem mondom, hogy cseréld le. Nekem mindig az a nézőpontom hogy a különböző emberek különböző véleménnyel teszik izgalmassá a világot. Épp ezért írtam le, hogy számomra milyen érzést kelt. Egyébként a tartalommal nincs semmi baj. Változatos. Nem mindet olvastam, és bevallom, nem mindegyik tetszik, de van, amelyik igazán megfog. Ha jól gondolom ezek novella-töredékek, vagy csak gondolatfutamok, de sokszor érdemes követni őket. A Karma és a Démonok álma (nagyon nem jó oda a séma szó), valahogy tartalmilag nagyon hasonlít, bár stílusilag különböző, a Vallomás gyönyörű, háát a Nem azért aki… nekem nem tetszett. Kicsit összefoltozottnak éreztem, eleve mintha nem olvastad volna át még egyszer, és kicsit erőltetettnek tűnt a szereplők stílusa és makacssága, mintha többi ilyen témájú film tömörített vegyítése lett volna.

Elmélkedő: Ebben a kategóriában, ha jól szűrtem le, a való élet problémáin gondolkozol, anélkül hogy valaki más személyiségét öltenéd magadra. Ezeknek az írásoknak nem novella, inkább cikkszerű hangulata van. Nekem leginkább az újságok oldalsávjába kerülő, véleménykifejtős glosszákra emlékeztet. Nem mindegyikkel értek egyet, ha így lenne, a teljes személyiségünk egyezne, de érdekesnek találom, hogy ilyen nyíltan (még ha senki mögé bújva is) vállalod a véleményedet, és gondolkozásra serkented az olvasóidat. Egy-kettőt emelnék ki, ezeknél többet olvastam el:

 Cigi: Nem tudom ez mennyire titok, hiszen sejteted, de mivel végigkövettem a posztjaidat, tudom, hogy a te írásaid (másét ugye fel sem tehetnéd, úgyhogy tény). Az elején vicces volt figyelni, de utána már fura volt, szinte kötelező jellegű rituálé. Mintha a cigi helyett arra szoktál volna rá, hogy kissé nyafogva, kényszeresen leülj és helyzetjelentést tegyél a nagyvilág felé. Egy idő után kicsit idegesítő volt, és nem találtam nagyon viccesnek, de azért drukkoltam.

18+: Én is kicsit csapongónak éreztem az írást, de érdekes volt a témáról egy érett férfi véleményét is olvasni, eltérve a blogvilág magját képező fiatal női nemtől (a felnőtt nők cafe-blogolását most nem nézem).

Az örök dilemma: Egyébként ezt mi biológiailag megfejteni véltük már otthon (Mivel minden esetben az új generációban, az örökítő anyagban történik a változás, így a „tyúk-faj” első egyede egy tojás és annak csibéje volt. Az anyja még egy ici-picit eltért a ma ismert tyúktól. Persze ez csak konyhabiológia). Szóval a szövegedre visszatérve, ebben az tetszett, hogy nem ragaszkodtál makacsul a saját elképzelésedhez, hanem hajlottál más szemszögének az átgondolására. Én egyébként a barátoddal értek egyet, mindig is így gondoltam, bár vannak kivételek (mikor egy erős gyermekkori szeretet idővel szerelembe megy át), de én úgy gondolom, hogy mindenképp a szeretet (a valódi, nem benyögött szeretet) az értékesebb érzés. Többször hangoztattad, de szerintem nincs fogalomzavar, csak sajnos mind a két szó elveszítette a súlyát mostanában.

Az embertípusok sorozatot nagyon érdekes (Megmondóember, Manipulátor), de szerintem valahogy egymás közelébe kéne rendezni őket, úgy érthetőbb lenne.

Verssorok: Tetszenek a témák és a metaforák, de néha csikorog egy-két rímpár. Nem zavarnak a szabad versek, nekem is van néhány, bár jobban szeretem a kötött formát, de az kifejezetten zavar, ha valami kötött akar lenni, de egy-két szótagszámon elcsúszik. Itt például:

"Lángolnak a betűim, a tollam papírt karcol
Bennem ezer világ, önmaga ellen harcol"

Csak egy picit kell átgondolni Lángolnak a betűim helyett Lángolnak betűim, és máris sokkal természetesebben hangzik, hiszen kijön a szótagszám. De ha úgy neked jobban bejön akkor a tollam elöl is el lehet hagyni az a-t, a névelőkkel és/s-el lehet játszani. Ezt persze butaság tanácsolnom, 17 éves "kislányként", valószínűleg jóval többet írtál és költöttél mint én, így remélem nem bántalak meg, de szerintem vagy legyen tényleg szabad vers, készüljön is annak, vagy kövesd a formát pontosan, annyira nem nehéz (nekem legalábbis természetesen szokott jönni). De ez újfent csak az én véleményem, és az sokszor nem a közvéleménnyel egyező. Elismert kortárs költők "verseitől" néha például agybajt kapok.

Csak hogy ne örülj, nagyon kapsz egy kis kivitelezés fület te is. Lehet, hogy ez nem olyan blog, de egy-két átolvasás és hibajavítás mindenféle blog színvonalát emeli. A számomra tetszetős, érdekes témáknál és írásoknál könnyen átsiklom az ilyenek felett, de ha valami alapból is döcög, akkor nagyon meg tud akasztani az ilyesmi. Mivel a 100+ bejegyzést lehetetlen kritizálni, csak egyetlene egyet vennék nagyító alá, méghozzá a Nem azért akit. Nagyon jó a hangulatkeltés és a város leírása, de mint mondtam, nekem a megszólalások sematikusak, és nem elég jól eltaláltak. Volt benne szóismétlés és elírás, meg néhány csikorgós mondat, ami egyszerűen nekem nem állt a fülemre (nincs ilyen mondás? Akkor is! feltaláltam és kész) A kimondott tanulság pedig a végén kicsit erőltetettnek tűnik, még úgy is, hogy tudjuk hogy egy bizonyos kis ironikus olvasat nem árt, hiszen egy filmesen szerelmes bolond a téma. Pár példa:

Tommaso Aquino, a helyi futballcsapat kapitánya volt az, aki jó szokás szerint késésben volt, de a fölére ragadt telefon nem vetette észre vele ezt a tényt, hiszen Carmela hívta, a lány(,) akivel a viszonya igencsak viharos és a kívülállók szemében totálisan érthetetlen volt. – Most hogy a fölére elírás, vagy a későbbiekben többször leírt „nyugodjál le” (ez nem szép szerintem, nyugodt meg vagy valami) – vel együtt kicsit vidékies hangvételű, azt nem tudom, de a szóismétléssel együtt és attól külön is kissé túlbonyolított a mondat, nehéz volt értelmezni.

Tudod, minket mindenki mindig megpróbál szétválasztani. – ez nekem nagyon csikorog, olyan mint egy gyermekmondóka.

Ebben a novellában/novellatöredékben rengeteg vessző maradt ki, ami persze nem a legfontosabb dolog, de sokat lendíthet. Lehet azt mondani, hogy neked az nem fontos, de a tökéletességre (khm. szóval inkább a lehető legjobbra) való törekvés mindig szimpatikus.

Amúgy ez az írásod sem rossz, ne érts félre, egyszerűen nekem nem tetszett annyira.

HannaVirág/Baileys :)